A parodontális sebészet általában nem a parodontitis kezelésének első lépése. Akkor jöhet szóba, amikor a gyulladás csökkentése, a szájhigiénia javítása és az íny alatti műszeres kezelés után végzett újraértékelés azt mutatja, hogy bizonyos területek továbbra sem stabilizálhatók megfelelően. Az Európai Parodontológiai Szövetség ajánlásai szerint a mély, visszamaradó tasakok indokolhatják a feltárásos lebenyes műtétet, míg bizonyos csontdefektusok regeneratív sebészeti kezelést igényelhetnek.
A kezelés célja nem egyszerűen az ínyszövet „eltávolítása”. A klinikai helyzettől függően a műtét hozzáférést biztosíthat a nehezen tisztítható gyökérfelszínekhez, csökkentheti bizonyos parodontális tasakok mélységét, átalakíthatja a szöveteket, illetve elősegítheti a betegség következtében károsodott struktúrák regenerációját.
Sebészeti beavatkozás azonban csak egyéni parodontológiai vizsgálat után javasolható. A tasakmélység önmagában nem elegendő a kezelés meghatározásához: figyelembe kell venni a tapadásveszteséget, a csontdefektus formáját, az esetleges furkációérintettséget, a fogak mobilitását, a szájhigiéniát és a kockázati tényezőket is. A megfelelően kontrollált szájhigiénia különösen fontos előfeltétele a parodontális sebészeti beavatkozásnak.
